7 év küzdök a függőséggel. Nem olyan vészes mondatja velem a bagatelizálás manója. De hét év az elég sok idő. A legnagyobb lányom 16 életének a fele. Szóval sok az!
Honnan-hova?
A semmiből a valahova.
Abból el, amit sebnyalogatásként szoktam csinálni. Az a valaki aki a legközelebb van azzal lehet a leggonoszabb dolgokat művelni. És azon túl, hogy ez volt a természetes állapot gyerekként magam körül, azon túl ez azért eléggé fájdalmas, konkrétan bele lehet halni. Csak idő kérdése ugye.